Számos nehéz kérdést vet fel a mesterséges intelligencia közreműködése tudományos, jogi, művészeti stb. alkotások létrejöttében. Az MI tökéletlenségéből fakadó, elnézően „hallucinációként” emlegetett tévedésektől kezdve az ellenőrzés hiányából fakadó valósághamisításokig vagy plágiumügyekig sok minden írható az ember új játékszerének a számlájára. Különösen fejtörést okoz az MI megbízhatatlansága olyan dokumentumok esetében, amelyeknél lényeges volna az eredetiség, a valósághoz fűződő viszony, végsősoron a mögöttes emberi szándékok kimutathatósága. Míg egy géppel íratott, – gyakran nem létező forrásokra hivatkozó – tudományos publikációnak vagy jogi állásfoglalásnak legalább van kvázi szerzője, addig olyan, mesterséges intelligencia által generált adatok, iratok, képek is kerengenek a világhálón, amelyeknél nem állapítható meg a kapcsolat semmilyen humán ágenciával.

Az ilyen szintetikus dokumentumok sorsáról, kezelésük módjáról rendezett két kerekasztal-beszélgetést 2025 októberében a Blinken OSA Archívum Székely Iván kezdeményezésére, a témában érintett társadalomkutatók, levéltárosok, adattudósok és informatikai szakemberek részvételével. Vajon meg kell-e őriznünk ezeket a dokumentumokat? Nem hordozzák-e azt a veszélyt, hogy – önmagukban, illetve azáltal, hogy további, emberi vagy gépi közreműködéssel készült dokumentumok alapjául szolgálnak majd – beláthatatlanul és jóvátehetetlenül torzítják a valóságképünket? Mi a felelősségük, és milyen eszközök állnak rendelkezésükre az emlékezetőrző intézményeknek a múlttá váló jelen értelmezhetővé és végsősoron kutathatóvá tételében?

A beszélgetések nyomán a meghívottak cikk formában tették közre a gondolataikat az Információs Társadalom XXVI. évfolyam 1. számában. A tematikus számban a KDK két munkatársának, Kovács Évának és Vajda Rózának írása is olvasható.

Bélyegkép: Tung Nguyen, Pixabay